Mivel az előző boxórán szétütöttem a kezem, ma elővigyázatosan betekertük a kesztyűfelvétel előtt fásliszerű izémicsodával. Úgy néztem ki, mint Hillary Swank :-) aztán püfölődtünk. Mint kiderült, Leonard igazából boxolt, szóval rendes boxedzéseket tart nekem. Így már érthető az is, hogy folyton szökdécselnem kell.
Nagyon élvezem a boxot, közben folyton vigyorgok.

Állítólag ha lefutom a félmaratont, egy szárnyacskát kell tetováltatom az egyik bokámra. Ha a maraton is megvolt, akkor a másikra is jár egy. Ezt nem hinném, viszont a bokaláncomon nagyon csinos lenne két szárnyacskaforma csingilingi. Mint Mercuriusnak, ő úgyis a kedvencem volt mindig.
Az egyetlen baj az, hogy még mindig rém lassú vagyok. Képes vagyok ötven percet futni egyfolytában kifulladás nélkül, de a mérföldet nem bírom tíz perc alatt teljesíteni (vagyishogy tudom, de csak egyetlen mérföldet). A nyavalyavinnéel.

Tegnap közöltem Leonarddal, hogy maratont akarok futni, úgyhogy azzal a lendülettel fel is parancsolt a futógépre. Húsz percet futottam (közben nyomkodta a gombokat, hogy hol gyorsabban, hol lassabban menjek), aztán némi súlyzózás után tizenöt percet meneteltem 15%-os emelkedőn, végül jógáztam egy sort. Könnyebben ment, mint vártam: nem fulladtam meg, nem estem le a padról, nem görcsölt be a lábam. Legközelebb azért bekészítem a futócipőmet, mert a teremcipőm talpa túl kemény volt ehhez.
Ki is szemeltem a márciusi félmaratont, amin muszáj lesz résztvennem. Letöltöttem egy edzéstervet, és utánanéztem a futók számára ajánlott jógapózoknak. Meglepett, hogy mindenhol azt olvastam: a futás a fejben dől el. A jóga is. Úgyhogy klasszul kiegészítik majd egymást. Heti négy futás, egy súlyzós edzés, az edzésnapokon kevés jóga, és két nap láblóga.

Azóta vagyok maratonilag ilyen eltökélt, amióta Vukocska megcsinálta. És különben is: általánosban a legjobb hosszútávfutók közt voltam. Szóval menni fog ez.

Na, jól magára hagytam szegény blogot. Igazából nehéz is lett volna rendszeresen írni a mindennapokról, tekintve, hogy nem voltak valami látványosak. Talán legjobb lett volna hetente írni egy posztot? Utólag mindegy is...
A lényeg az, hogyheti kétszer jártam Leonardhoz, és igyekeztem még egyszer eljutni a csoportos súlyzós órára is. (Most nem járok, mert szabadságon vagyok egy másik országban.) Leonard egy kiképzőőrmester, de legalább elképesztően változatos gyakorlatokat talál ki és vicces. Ha az erőm végén vagyok, és még mindig kér egy újabb tízes sorozatot, nekiállok röhögni. Viszont rettentő becsületesen dolgozom, nem lógok, és olyan lelkes vagyok, hogy még a medicinlabdás gyakorlatokat is végigcsinálom (utálom a labdákat).
Ebben nem kevés a lelkifurdalás szerepe: a hülye turmixokat képtelen vagyok meginni. Cementízűek és borzalmasak. Úgyhogy igyekszem legalább a saját magam által kutyult banánturmixokat rendszeresen lenyelni. És persze eszem, sokat, és meglepő módon nem is esik nehezemre... az első két hét óta úgy érzem, állandóan kopog a szemem.
Mindenesetre az eredmény látványos. Az első két hét alatt nem történt semmi, akkor kissé el is szontyolodtam, de utána hopp: két hét alatt két kiló ugrott föl rám. Éljen! Leonarddal lelkesen körbetáncoltuk a mérleget (otthon nem méredzkedhetek, csak kéthetente egyszer a teremben). A ruháimon nem sok mindent érzek, csak annyit, hogy evés után ki kell csatolnom az öveimet. Eddig ebéddel együtt is gond nélkül beléjük fértem.
Viszont a felkarom akkora lett, hogy fésülködés közben megijedek magamtól a tükörben, és múltkor egy kerti partin Puck megjegyezte, hogy micsoda kockák vannak a hasamon... hihi :-)

Megvolt az első órám Leonarddal. Jaj, jaj. Még írni is fáj...

...úgyhogy tegnapelőtt beiratkoztam a helyi gymbe.
Egyből három hatalmas fekete pasas vett körbe, akik rettentően örültek nekem. Közülük az egyik a személyi edzőm lesz 12 alkalmon át (Leonard, ma találkozom vele először, és egyből egy táblázatot kell neki vinnem arról, hogy mikor mit és mennyit szoktam enni). A második a manager volt, aki annyit beszélt, mint egy kereplő, és körülbelül annyira értelmeseket is. Próbáltam semleges fejjel nézni, amikor tudományos vizekre evickélt, és két mondaton belül ellentmondott önmagának. A harmadikat alig hagyták szóhoz jutni...
Másnap fogtam a tornacókmókomat, és bevonultam Deanna BodyPump órájára, ahol tüctüc zenére ütemesen emelgettünk súlyzókat. A kar- és vállgyakorlatok meglehetősen jól mennek, de a lábam elég nyüszött. Most mindenesetre alig tudok rájuk állni.

Tegnap elvittük a gyakornoklányt sportcipőt venni (vidám dolog: épp a hetvencentis hó idején szeretne futni). Közben beszélgettünk egy kicsit, és kiböktem a hízókúrámat, ő meg nekiállt tanácsokat adni, merthogy igen komolyan sportol. Ott kezdte, hogy a fájó derék önmagában nem lehet a futás akadálya, csak megfelelő technika kell hozzá. Ettől eltekintve nekem két szempontból sem ajánlja: egyrészt csak fogynék tőle, másrészt először szedjek össze egy kis hátizmot.
Aztán felajánlotta, hogy összeállít nekem egy edzéstervet. Közölte, hogy bemelegítésképp maximum tíz perc biciklizésről lehet szó, azt is lehetőleg fekvős biciklivel. Utána jöhet a súlyemelgetés. Szerinte négy nap elég: kar-váll, mellkas-hát, has-alsó hát, végül láb-fenék.
Kedves lány. Jövő héten elvonulunk az edzőterembe, és megszakérti, mekkora súlyokkal kezdjek.

Különben ráálltam a mérlegre, ami szerint nem híztam egy grammot se, de B úgy látja, hogy igen. A fene se érti ezt.

Tegnap egy komoly beszélgetés után rájöttem, hogy a háztartásunkban képtelenség lesz a mindennapos főzést fenntartani. Eléggé szíven ütött a dolog. Egyrészt tény, hogy maximalista vagyok, a fejemben részletesen meg van határozva a módja, hogyan kell takarítani, főzni, sportolni, mennyit kellene olvasni és színházba járni, kézimunkázni meg effélék. Azonban rá kellett döbbennem, hogy mindezt kizárólag szingli életmód mellett és hivatalos programok hiányában lehet fenntartani, amikor tényleg csak én osztom be az időmet...
Másrészt pedig úgy érzem, hogy a hízókúra csak akkor működik, ha én főzöm meg a kaját, odafigyelek rá, belerejtek egy tojássárgáját, és egyáltalán: folyamatosan ugrálok a lábos körül. Fogalmam sincs, miért. (Biztos van ebben szerepe annak is, hogy a legtöbb készen vett kaja iszonyatos; túl édes, túl ízetlen, túl lufi - és legtöbbször csak kedvetlenül piszkálom.)
Lejjebb kell adnom az igényeket. Így ugyanis annyira kimerülök a nap végére, hogy borzalmas. Elkezdtem például korábban hazajárni délután. Vagy valamelyik nap betoltam egy pizzát a sütőbe, és az volt a vacsora, slussz. Egy másik napon a munkahelyen készült el az ebéd: kifőztem egy doboz mélyhűtött, hagymával-burgonyával töltött pirogot (a Balkán-szakértőnk folyamatosan erősködik, hogy nem pirog, de itt annak árulják: leginkább hatalmas tortellininek néz ki), lelocsoltam tejföllel, és megettem.
Kezdetnek jó lesz. Aztán majd kialakul.

Vettem egy marha nagy doboznyi testépítőknek szánt táplálékkiegészítőt. Az van ráírva, hogy 2000 kalóriás diétából kiindulva a napi fehérjeszükségletem 80%-át fedezi. Marha eltökélt vagyok :-) Nem tudtam eldönteni, hogy milyen ízűt válasszak, ezért a variációs csomagot rendeltem, amiben eper, vanília és csoki van. Az epressel kezdtem, rettenetes ízű. Igazi műanyagos borzalom. A csoki egy fokkal jobb, de a vanília szintén műanyagos. Naponta variálom, nehogy beleunjak - esténként szoktam ledönteni. Azt ajánlják, hogy fél liter tejjel turmixoljam össze, és igyam meg. Ki képes meginni fél liter folyadékot együltő helyében? Úgyhogy én csak három decit öntök hozzá, és így olyan sűrű lesz, hogy szabályszerűen rágni kell. Fogalmam sincs, hogy a tele has, vagy a tej kalciumtartalma miatt, mindenesetre olyan mélyen alszom utána, mint akit fejbevertek. El nem tudom képzelni, milyen lehet, ha valaki képtelen tele hassal lefeküdni, mert rosszakat álmodik.
Az egyetlen gond, hogy a harmatgyenge botmixerem nem bír ezzel a sűrű kulimásszal. Ettől persze nem kell elszörnyedni, a botmixerem egy tojásfehérjéből nem tudna habot verni. A következő fizetéskor megjutalmazom magam egy Kitchen Aid-verzióval, akkor aztán lesz nemulass...!

Amennyivel macerásabb a hízókúra a konyhában, annyival egyszerűbb az edzőteremben. Nemcsak rövidebb, intenzívebb testmozgást ír elő, de szerencsére gyakoribb pihenést is. Merthogy az izmok állítólag ezalatt fejlődnek.
Így tudja az ember lánya megengedni magának, hogy harminc perc alatt hipp-hopp letudja a napi penzumot, és másnap fütyüljön ugyanerre az izomcsoportra.
És így tud nyugodt lélekkel, egy vödör fagyival az ölében lehuppanni a tévé elé esténként, hogy betegyen egy jó filmet. Eszébe sem jut, hogy ezalatt a két óra alatt akár hasizomgyakorlatokat is végezhetne. Lelkesen betermeli a jégkrémet (közben jólesően szuszog, ha arra gondol, hogy ezzel a napi tejtermék-adagjához is hozzájárult), majd álomra hajtja a buksi fejét. Zzzz...

Az amerikai mezőgazdasági minisztériumnak van egy igen hasznos honlapja: a mypyramid.gov. Itt lehet tanulmányozni az ideális, kiegyensúlyozott étrendet. Az oldal - a caloriecount.com-hoz hasonlóan - regisztráció után összeállít nekünk egy személyre szabott piramist, amiben részletesen szerepel az elfogyasztandó gabonák, gyümölcsök, húsok és egyebek mennyisége.
Próbaképpen beleírtam egy napomat, és elszontyolodtam. A tejtermékek mennyiségét alaposan megdobja a kötelező turmixom, de még így is kevesebb a kívánatosnál. A gyümölcsökkel pedig muszáj lesz valamit kezdeni.
Ma hoztam magammal egy maréknyi aszalt sárgabarackot, és mindjárt csinosabb a végeredmény. Ebéd után beleírtam az elfogyasztott ételeket, és megnéztem, mi hiányzik: kevés hús vagy hüvelyes zöldség, tejtermék, gabona és más zöldségek. Nem is rossz vacsoratervező... eddig törhettem a fejem a mitfőzzek-kérdéskörön, most viszont elég, ha ránézek, miből kell még a tányéromra tennem. Ma estére épp megfelel majd némi tortilla, paradicsom, avokádó, és bab, reszelt sajt, valamint marhahús mexikói fűszerekkel.

Jaj, csak ne lennék olyan kényelmes...
Ha ez ember lánya nem szeretne puha-formátlanná hízni, kénytelen lesz tornázni is. Remélhetőleg a testmozgás az étvágynövelésben is segít.
A leginkább ajánlott edzésfajta szerencsére épp az, ami nekem leginkább fekszik: a súlyzóemelgetés. Méghozzá minél nagyobb súlyokkal, annál jobb. Így aztán nem is tudom sokáig csinálni, és pont ez a lényeg: a nyolcadik emelésre épp kifulladok, és három sorozatnál több akkor se menne, ha agyonvernének. Aztán jön a nyújtás (itt jól jön a jógász előképzettség), ezzel megúszom a másnapi izomlázat is.
Szerencsére így nem tart sokáig a tortúra: harminc perc és kész is. Elé bemelegítésképp beiktatok egy kis szobabiciklizést, és ezzel igazán mindent megtettem.
A heti edzésterv így fest:
H: 10 perc bicikli, majd súlyemelgetés - hát, bicepsz, váll
K: súlyemelgetés: láb, fenék, has
Sze: 10 perc bicikli, majd súlyemelgetés - hát, tricepsz, mell
Cs: jóga
P: egész testet átmozgató súlyemelgetés
Szo: 30 perc bicikli
Az aznapi mozgást is lehet vezetni a caloriecount.com activity log-jában, de sajnos folyton elvonja a figyelmemet az, hogy a hegedülés és a betonkeverés fogyasztó hatásán vihogok...

Turmixok: úgy tűnik, ez a kulcsszó. Utánanéztem, hogyan képesek a hízni vágyók bődületes kalóriamennyiségeket magukba tömni anélkül, hogy egész nap kérődznének. Nos, aki nem profi sportoló, nincs dietetikusa, és maga főz, az kénytelen a testépítőknek szánt táplálék-kiegészítőkhöz folyamodni.
Ezt már csináltam kicsiben: fogtam egy bögre zsíros tejet (5,2% - a Marks & Spencer Channel Island Milk-je, csodálatos), belepottyantottam egy púpozott kanál clotted cream-et (ez félúton van a vaj és a tejszín közt), egy fél banánt, egy kanál mogyoróvajat, majd jókora adag mézet, és beledugtam a botmixert. Aztán ledöntöttem a habos, zsíros, édes italt.
Ahol most élek, nincs ilyen tej, a clotted cream pedig aranyárban van (Anglia messze van, és Devonból hozzák). Ezért aztán  teljes tejjel és tejszínnel operálok, valamint egy titokzatos whey powder nevű porral, amit a biobolt polcán találtam, és ami állítólag csupa fehérje. Fehér színű, és olyan szaga van, mint a csecsemőknek. Vagy ahogy a Parfümben áll: akár a tejbe áztatott piskóta.
Pár szem eperrel remek turmixom lett belőle - és csak kicsit csikorgott a fogam alatt. De mit tesz ilyenkor az elszánt hízni vágyó? "Lie back - and think of England."

Rátaláltam a caloriecount.com-ra. Remek oldal - ha elég kitartó leszek hozzá. Regisztráció után az ember lánya kitöltögeti a teszteket, majd rögvest kap egy részletes  javaslatot arra, hogyan is kellene neki táplálkoznia.
Nos, ami engem illet, ha 1824 kalóriát eszem naponta, ezzel pont tudom tartani a jelenlegi testsúlyomat (de ebben az esetben meg sem szabad moccanni, sportról szó sem lehet). Ha 2324 kalóriára növelem a bevitelt, ezzel állítólag heti fél fontot hízom. Ha emellett tornázom is, június 10-re elérhetem a kitűzött álomsúlyt. 56 kg. Sosem voltam ennyi.
A food log fülre kattintva naponta két perc alatt bevihetem az aznap elfogyasztott ételeket, és kiszámolja nekem, mennyi kalóriát ettem aznap. A trükkös rész az, hogy főzőképtelen amerikaiakra van szabva az oldal, tehát gond nélkül kikereshetem a bármilyen márkájú mélyhűtött pizzát a listából, de egy nyamvadt gulyáslevest kénytelen vagyok úgy beírni, hogy egy kis krumpli, egy kis répa, egy teáskanál olaj, marhahús alaplé, és egy pici főtt marha... ez így elég macerás.
Meglátjuk, meddig tudom csinálni. Reményeim szerint a csinos számok az oszlop alján jelentenek majd annyi motivációt, hogy kitartsak. Tegnap például reggelire lenyomtam egy cseresznyés görög joghurtot (nagyon D+ minősítésű: tele van zsírral és cukorral) némi kenyérrel és cseresznyével, ebédre parmezános-citromos tésztát osztrigával, este borscsot és tócsnit, majd az egészet megfejeltem pár szem mogyorós biscottival és egy bögre epres turmixszal. Így aztán minden nehézség nélkül elértem a 2808 kalóriát.

Emlékszem, milyen érzés volt, amikor 2006 nyarán egy kicsit több kiló voltam, mint általában.
Nagyszerű.
Hónapok munkája volt. Reggelire hatalmas adag zabkását ettem, ebédre tejszínes krémleveseket és tésztát rengeteg parmezánnal. Délután egy fél vödör fagyi, aztán bőséges vacsora - és jókora adag banánturmix.
A hízókúra legalább annyi szervezést és odafigyelést igényel, mint a fogyókúra. Csak éppen az ember nem azért bogarássza az üzletben az apróbetűs részt a csomagolásokon, hogy a legkisebb cukortartalmú változatot tegye a kosarába, hanem pont az ellentétéért. Nem csökkentett kalóriájú receptekért bújja a szakácskönyveket, hanem krémlevesekért.
Amióta nem tudok a bevásárlásra, főzésre, és minden másra ennyi energiát szánni, ismét lecsusszantak a kilók. Tegnapelőtt beledugtam az ujjam a szoknyám derekába, és felsóhajtottam.
Hát akkor kezdjünk neki.